Legalább önmagához legyen őszinte az ember !

AZ ÉLETÜNK EGYIK LEGNEHEZEBB, DE UGYANAKKOR A LEGNEMESEBB TETTE EME LELKI GYAKORLAT.

Nem csak nehéz elfogadni önmagunk hibáit, hanem a legnehezebb ezekkel szembesülni nap mint nap. Pedig megkellé tennünk akkor is ha fájdalmas,és néha lehangoló az első lépések után. Hangsúlyozom csak az első lépések után, mivel ha márt elfogadtam olyannak magamat, amilyen a valóságban vagyok, (ilyennek lát a külvilág) ettől kezdve márt azt gondolom amit a másik mond rólam, az Ő csak nem tudja még, hogy Ő állít tükörképet nekem, rólam önmagának. Amely hibákat másokban látunk meg az vagyunk mi, és a másik is azt látja bennünk, ÖNMAGÁT. Sajnálatos tényként veszem tudomásul, hogy korunk kommunikációs fő eszköze a Média, éppen ellentkező érzést vált ki az emberekben, ugyanis sokszor arra biztat bennünket, hogy felületesen éljünk, és csak az anyagi szempontokat vegyük figyelembe. Az igaz, hogy még uralmon van a pénz, mint az anyagi világ kifejezője, de arról az embernek kell tennie, hogy milyen minőségben és meddig engedi uralkodni. Jelenleg még ott tartunk, az a menő aki pénzügyileg gazdag, és nem szellemiségben. Azonban ha jól átgondoljuk az életünket, rájövünk, hogy a logika és a szellemiség teljes bevetésével érjük el azokat a célokat, amelyek végül is biztosítják az életminőségünket. Csak hogy az Állandóság még időszerűtlen, hiszen az Isten úgy teremtette meg a világot, hogy az egyik sarokpontra a változást rakta mint örök szegmenst. Ebből fakadóan is törvényszerűvé vált az önismeret mint Lelkiség, mert a kor fejlődési szakaszaiban mindig az a lényeg, mi az Egyetemes és mi a mellékes. Végül ha tisztában vagyok önmagammal, tisztában vagyok a külvilággal, mert minden változásra azonnal képes vagyok reagálni.